X

NEMZETKÖZI ÖKUMENIKUS IMAMOZGALOM AZ EMBERISÉG GYÓGYULÁSÁÉRT

E:mail: info@ maranatha-conversion.com

Association Maranatha

14, rue Alphonse Daudet

75014 Paris France

NEMZETKÖZI ÖKUMENIKUS IMAMOZGALOM AZ EMBERISÉG GYÓGYULÁSÁÉRT

Keresztnév Vezetéknév E-mail Cím Város Irányítószám Ország

A « Maranatha » Mozgalom zarándolata a Szentföldön

Egy nem mindennnapi esemény

 

A részvevők száma és összetétele

Ezt az eseményt 2011.-ben álmodták meg, 2012.-ben kezdődtek meg a konkrét tervek, 2013. március 9.-én jelentettük be hivatalosan a Koekelberg Bazilikában, és az Interneten. A « Maranatha » zarándoklatra ez év augusztus 19. és 27. között került sor, végül is több mint 600-an vettek részt rajt : 550-en voltunk először, ehhez csatlakozott még 50 argentín, akik csak néhány nappal később tudtak jönni, így néhány nappal tovább is maradtak a mi távozásunk után. Ritka, hogy ezen a helyen egy zarándoklat ennyi embert összegyűjtsön. Mindez a « Bibliai utak » francia szervezet zsenialitását dícséri, akiket köszönet illet mindenért. Mindannyian egyszerre voltunk egy helyen. Csak a katekizmus, a szentmisék, a Tibériás tavának áthajózásakor voltunk mind együtt. Ekkor három nagy hajó haladt egymás mellett. Az idő többi részét csoportokban töltöttük, igen bölcsen vetésforgóban szervezve. A zarándokok között egy tucatnyi pap is volt. Ennek nagy jelentősége volt a gyóntatás alkalmával Betlehemben, a Pásztorok Mezején.  

Most pedig néhány szó az összetételről. A résztvevők nagyrésze európai volt, többnyire belgák, mind a három nemzetiségből, aztán franciák, de nem feledkezhetünk meg a lengyelekről, a horvátokról, a spanyolokról, a portugálokról, az olaszokról, az angolokról, ill. más kisebb létszámú népekről sem. A többi négy kontinens is képviseltetve volt : Dél-Amerika az argentín, uruguayi, chilei, perui, kolumbiai és brazil zarándokokkal, Észak-Amerikát pedig egy csoport képviselte az Egyesült Államokból, egy másik Kanadából, főként Québec tartományból. A többiek Afrikából és Ázsiából érkeztek. 

Nyakba akasztható kis készülékek biztosították a szinkrontolmácsolást. Leginkább franciáról kellett fordítani, vagy arabról franciára, a legismertebb nyelvre, vagy hollandra, spanyolra, portugálra, angolra, lengyelre és horvátra. Köszönet érte az önkéntes fordítóknak ! 

 

A zarándoklat imaszándékai

Az egész zarándoklatot ugyanaz az imaszándék vezérelte mint, ami ez év márciusában 2500 embert gyűjtött egybe a koekelbergi Szent Szív Bazilikában, nevezetesen az emberi szív gyógyulása – persze saját magunkon kezdve –, valamint az emberiség gyógyulása, amint azt az erre az alkalomra kiadott könyvemben is írtam: Az örömhír lényege. Meghívás imára és elköteleződésre az emberiség gyógyulásáért az isteni irgalmasság segítségével. Arról van szó, hogy imádkoznunk kell, felelősséget vállalni, és kötelezettségeket is, mindenhol, szemben a súlyos, civilizációnkat sújtó problémákkal. De mivel az emberi szív és az emberiség gyógyulása csak Felülről jöhet, ez az ima, és ez az elkötelezettség a feltámadt Jézus felé is fordul, könyörögve második, dicsőséges eljöveteléért, ahogy tesszük mindezt a szentmisében, az átváltoztatás után. Innen ered a mozgalom és a zarándoklat elnevezése is « maranatha-megtérés », az első szó arámiul, Jézus nyelvén van, és azt jelenti: "Jöjj, Uram!" (lásd Jel. 22,20). 

Katolikusok szervezték ezt a zarándoklatot. De kezdettől fogva az volt a szándékunk, hogy a találkozónknak ökumenikus, sőt vallások felett álló dimenziót is adjunk. Ennek az első találkozásnak helyszínéűl a Szentföldet választottuk, – reményeink szerint lesz még több is, -  mert oly kihívások földje, melyekkel mi is találkozni akarunk. Az a föld, ahol Jézus élt, igazából mostanság egy puskaporos hordó, mely bármikor felrobbanhat. Az egész Közel-Kelet egy kitörő vulkán, vagy legalábbis olyan, mely bármely pillanatban kitörhet. Ráadásul a  Szentföldön megtalálható a bolygó mindhárom nagy, monoteista vallása : az iszlám, a zsidó vallás, és a kereszténység. Innen ered a vallások közti párbeszéd szükségessége. Ezenkívűl, ami a keresztény hitet illeti, itt együtt élnek még különféle irányzatai, nem is mindig békésen, (ortodoxok, katolikusok, protestánsok, anglikánok) és különféle ritusai is (görög-melchita, maronita és latin).

 

Találkozás a Szentföldön élő katolikusokkal

Másik célunk az volt, hogy találkozzunk a szentföldön élő katolikusokkal, megismerjük őket, segítsünk nekik, bármilyen irányzathoz, vagy ritushoz is tartozzanak is. Nagyrészt azonban katolikusokkal találkoztunk.

Nem fogom itt felsorolni a meglátogatott Szent Helyeket. Mint minden szentföldi zarándok ezeken a helyeken imádkoztunk, miséztünk. Csak a szálláshelyeinket sorolom fel : a galileai Názáret, Jeruzsálem (Júdea), majd palesztin területen Betlehem. Egy kis küldöttség kiséretében talákozhattam a szentföldi katolikusok minden püpökével : a Jeruzsálemi Latin Patriarchával, Őszentsége Fuad Twallal, és helynökével Mgr. Shomalival ; a görög katolikus püspökkel, Mgr. Chacourral ; a szentföldi maronita püspökkel, és az Izraeli Latin Patriarchátus segédpüspökével, Mgr. Marcuzzoval.

Azonban a leglenyűgözőbbek azok az alkalmak voltak, amikor együtt imádkoztuk a rózsafüzért, mutattunk be szentmisét, vagy szentségimádást tartottunk a helyi katolikusokkal. Több mint 2000-en voltak, nagyrészt latin szertartásúak, az Angyali Üdvözlet Bazilikában, azon a misén, melyet Mgr. Marcuzzo celebrált. Tizenháromezren voltak (rendőrségi adat !) Mi’lyában, Galileában. Itt egy nagy mezőn került sor a szentmisére, melyet a helyi plébánia tagjai – nagyrészt görög katolikusok - gyönyörűen átalakítottak. A szentmisét a melchita katolikus püspök mutatta be. Aztán 6000-en voltak Betlehemben, egy iskolai sportcsarnokban, ezt a misét a Jeruzsálemi Latin Patriárcha, Mgr. Fuad Twal, celebrálta Betlehem polgármesterének Vera Ghattas Babounnak jelenlétében, aki egy figyelemreméltó asszony.  E szentmise végén az országot felajánlottuk Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. 

Így tehát abban a kegyelemben volt részünk, hogy körülbelül 20.000 szentföldi keresztény testvérünkkel együtt imádkozhattunk. Ez felkavaró volt számunkra. Ezek a szentmisék egy kicsit hosszúra sikerültek. Ha összeadjuk az énekeket, a rózsafűzért, a szentmisét és a szentségimádást, vagy a körmenetet, akkor összesen 4 órát kapunk. Mindez persze nagyon meleg, szívélyes hangulatban persze, de legalább annyira meleg volt az idő is! Ami azokat a keresztény testvéreinket illeti, akik elfogadták meghívásunkat, ők nagy bátorításnak vették nyugati testvéreik látogatását. Hiszen az ő ottani helyzetük egyáltalán nem egyszerű, sokan emigrálnak, és amennyiben ez a folyamat folytatódik, még kínosabbá válik az ott maradók helyzete.

Közös alkalmainkkor ortodoxok is jelen voltak, néha egyházuk hivatalos képviselőivel. Voltak ott még muzulmánok, zsidók, akiket nagyon érdekelt zarándoklatunk célja. Mil’yában, figyelembe véve a közel 14.000 fős tömeget, az izraeli rendőrség nagy erőkkel volt jelen, hogy biztosítsa ennek a hatalmas tömegnek a mozgását. De természetesen azért is, hogy látványosan felügyelje ezt a tömeget, és megelőzze az esetleges zavargásokat. Az elején igen feszült katonák voltak ott. De aztán a segítőkész hangulat, meg a feléjük irányuló barátságos megnyilvánulásaink fokozatosan megpuhították őket. Baráti kézfogásokkal váltunk el ennek a hosszú estének a végén. Néhány zarándok beszámolt nekem arról, hogy az áldozás ideje alatt, meghatódva, néhány izraeli katona az oltárhoz ment... és megáldozott, a pap nem tudta, mit tegyen. Feltételezem, az Úr tisztázza velük mindezt ! 

Több szentföldi keresztény, sőt néhány vezető is elmondta, hogy Karácsonykor és Húsvétkor, vagy más nagyobb ünnepek alkalmával örömmel gyűlnek össze (ők csak egy kis része az itteni lakosságnak !). De ilyet még soha sem tapasztaltak. Kivéve persze a pápalátogatásokat... Köszönetemet fejezem ki egy fiatal, izraeli katolikusnak, a libanoni származású Charbel Marounnak, aki javaslatomra felvette a kapcsolatot a vallási vezetőkkel, és a helyi hatóságokkal is, hogy ezek a nagy találkozások létrejöhessenek. 

 

A « Medjugorje » kártya

Az egész zarándoklat során egy kényes kérdés végigkisért. Az a hölgy, aki rengeteget segített e zarándoklat megszervezésében, aki valaha utazásszervező is volt, Sabrina Covic, egy horvát nő, aki hol Párizsban él, hol pedig ... Medjugorjében, ahol szoros kapcsolatban áll azokkal, akik állítják, hogy látták a Szent Szüzet. Medjugorje történései igen elterjedtek a világon, természetesen a Szentföldön is. Zarándokaink nagyrésze a Medjugorjével kapcsolatos információs háló segítsével jelentkezett az útra. Ráadásul Sabrina meghívta az egyik « látnokot » (feltételezve), Vickát, hogy kísérjen el bennünket. Mindez azt jelenti, hogy a nagy összejövetelek alkalmával, 18 :40 körül a rózsafüzér félbeszkadt, mivel sokan úgy gondolják, hogy a Szent Szűz megjelent. Személyes okokból úgy gondolom, hogy ezek valódi jelenések voltak. De tudom, hogy az ottani, mostari püspök Hercegovinában vadul ellenzi mindezt. Mindez nem akadályozta meg Rómát abban, hogy semmiféle vélemény kiadásával ne kösse le magát, mivel létrehoztak egy szakértőkből álló Nemzetközi Bizottságot a jelenség tanulmányozására. A bizottság jelentése hamarosan elkészül, és egyesek elmondása szerint semleges, sőt inkább jóindulatú, semmilyen döntést nem tartalmaz, hisz a jelenség még mindig tart. Minden összejövetelen felhívtam a figyelmet az egyház visszafogott álláspontjára e témában. Azért az egészségében meggyengült Vicka jelenléte bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy hatalmas tömegek jöjjenek el, akik néha-néha kedvesen zsongtak beszédei alatt. E gyengesége ellenére Vicka mindig mosolygós volt, teljesen átadta magát a helyi keresztényeknek, főleg a betegeknek. Horvát mentalitása sokkal közelebb áll a keleti gondolkodáshoz, mint a mi hideg, sötét, belga szokásaink...  

 

Egy másik meglepetés, az ökumenia...

Egy másik eseményre, nem is kevéssé meglepőre, került sor, mikor Betlehemben voltunk, és a Szent Katalin templomban készültünk a szokásos esti imánkra a « Maranatha » csoporttal : tanítás, rózsafüzér, mise és szentségimádás. Vicka nem volt jelen azon a napon. Ellenben néhány nappal korábban találkoztam Vassula Rydennel, egy ortodox vallású hölggyel, az utcán, a katolikus templom közelében. Ő is zarándoklaton volt a Szentföldön több mint 700 kereszténnyel, köztük mintegy száz püspök és pap is volt. Vassula írásai, melyeket állítólag az Úr sugalmazott neki, vitatottak mint tartalmukban, mint pedig természtfeletti eredetükben is. Magam is olvastam ezekből jópárat, és nagyon szépnek tartom őket. Ortodox létére, a Hittani Kongregáció, melynek akkoriban Ratzinger bíboros volt az elnöke, megvizsgálta írásait, kiadott egy jegyzetet erről, melyben elég szigorúnak mutatkoztak irányában. Majd miután meghallgatták magyarázatait, kiadtak egy második jegyzetet, mely már nem volt annyira elítélő, de még mindig óvatos volt. Csoportja intézett hozzám egy kérést, miszerint szeretnének részt venni az esti imádságunkon. A misén nem, mert az « Igazi élet Istenben » csoport (a Vassula által alapított mozgalom neve) már reggel volt misén. A rózsfüzérre szerettek volna eljönni. Második alkalommal találtam szemben magam valami « szabályokon kívülálló » dologgal, ami egyben elég « pikáns » is ! De hogy lehetne visszautasítani egy olyan csoportnak ezt a kérését, amely maga is ugyanolyan ökumenikus imaszándékokkal jött, mint mi ? Ráadásul buzgó vágyuk, hogy a keresztények hamarosan egy időpontban ünnepelhessék végre a Húsvétot ! Igazából ez a közös találkozó csodálatosan lezajlott, a szívek buzgó egyesülésében, és mindenki általános megelégedésére. 

 

A helyi keresztények munkája és tanúságtétele

Az első két nap során Betlehemben, gyakran találkoztunk a helyi keresztényekkel : a Kármel-hegyén, ahol Boldog Mariam, a kis arab lány élt ; az Emanuel rend apácái, felkavaró volt a fogadás (sokan emlékezni fognak a lábmosásra !), a Szent Család Bölcsöde, ahol 0-7 év közti elhagyott muzulmán gyerekeket fogadnak be, akik házasságon kívül születtek ; a Beit Jala szeminárium és plébánia. De a legszívettépőbb kétségtelenül az volt, mikor az izraeli és palesztin területeket szétválasztó fal mellett imádkozhattunk. Egy olyan fal mellett, mely az izraeli oldalon a terrorizmustól való félelmet jelképezi, és palesztin oldalon pedig a megalázó kizárás érzését.  Közbenjártunk itt Krisztusnál, Nála, aki lerombolta a gyülőlet zsidókat és pogányokat elválasztó falát, mely nem engedte, hogy belépjenek ugyanabba a templomba (lsd. Ef 2, 14-18). Közbenjártunk Szűz Máriánál is, aki képes lerombolni a falakat. Betlehemben, a fal egy pontján látható is Mária-aki-lerombolja-a-falakat.

Hazafelé vezető utunkon, a repülőtérre menet, megálltunk Abu Goshban, ahol Olivier bencés atya beszélt arról a megható fogadtatásról, melyben a keresztények részesítették, akik között él, de ugyanez jellemezte a zsidókkal, még az ortodox zsidókkal is, a muzulmánokkal való kapcsolatát is. Imaszándékainkat is összefoglalva, az egyetemes testvériség e hangján zárult zarándoklatunk, mely egy kicsit (egészen kicsit) mindenkit elfárasztott és feltöltött.

Mgr A.-J. LÉONARD,

Malines-Bruxelles-i érsek